A tegnapi estém eléggé érdekessen alakult. Anya bejelentette, hogy terhes és ráadásul ikrek. Az apám teljesen ki volt borulva és elkezdett mindenkit felhívni, hogy újra apa lesz. Louis és Én csak megermedve álltunk és nem tudtunk hozzászólni. A vacsorát feszült hangulatban töltöttük s ezután mindenki nagyon rendesen akart menni "aludni".

2:13 perckor arra ébredek, hogy sírok. Felülök de nem tudtam, hogy mi történik velem. Talán egy rossz álom, de bárhogy próbálok emlékezni rá nem megy.

Magamtól, korán feltudtam kelni! Olyan büszke voltam magamra. Na de azért nem kell félreérteni a "korán" szót mert az nálam 8:15. Bekaptam valamit és siettem suliba, de magam sem tudom, hogy miért. Felpattantam a bicajomra és olyan gyorsan tekertem, hogy tuti lement a reggeli kalóriája rólam. Igaz nem baj, még több is lemehetne...

Connie Wentz. Párizs 1993.01.08. este 9:20 perc. Kicsi ám annál erősebb csajszi. Barna haj 8 rózsaszín tinccsel. Kék szemek, melyek kitűnnek minden közül. Alacsony vagyis pöttöm és kicsit duci. Önfejű, szégyenlős, jófej, érzékeny, okos lány. De nem stréber és nem csúnya, csak van stílusa amit maga teremtett és ezért másnak érzi magát. Érzi csak?? Nem, nem csak érzi hanem az is. Más. Van egy bátyja Louise, aki totál átlag srác csak totálian nem átlagos külsővel. Anya lakberendező. Apa ügyvéd. Lee a kutyus és Dream a képzeletbeli barát. Szereti a kölünc dolgokat és nem hallgat disco zenét! Szeret gitározni és zongorázni. Van deszkája és eléggé jól csinálja de fél. Nincsenek barátai csak Franciaországban. Ann a legjobb barátnő és nyugalmat nyújtó kis szigete. Greg a perverz de édes srác kit hamar szívébe zárt. Szerelem?? David... de ő David. Jam és szemüveges és édesen igazgatja a haját, mert mindig azt akarja, hogy göndöt legyen de vhogy nem jön össze neki. Connie.

Leteszem a bicajom és azt veszem érsze, hogy ma már nem néznek annyian csak pár gyerek de azokkal nem foglalkozom. Megyek 2 lépést és feltűnik egy srác. Raszta haját épp most fogja össze és közben jókat nevet a barátjaival és és és a barátnőjével... vagyis egy lány aki pont mellete ül és a keze a lábán van. Nézem és közben hallom a csöngőt, de nem tudok mozdulni. Látom. hogy felállnak és mennek a kapu felé. Én még mindig meredve állok. Csak én állok a suli udvarán de nem vesz észre. Lehajtom fejemet és megint az jut eszembe,hogy nekem soha semmi nem jön össze!!! És belerúgok a kukába. Akkorát dörren, hogy hátrafordulnak. Én leülök a földre és elkezdek sírni. A könnyiemtől minden festék elmosódik az arcomon. A srác csak áll a kapuban és néz, de a haverjai mondják neki, hogy menjen már! De ő csak áll és néz. Ránézek és odakiálltom:

-Mit nézel?? Talán nem láttál lányt sírni?? Vagy még nem láttál ilyen borzalmas lényt mint én?? - és elakad a szavam.

A fiú még mindig csak áll ott és lehagytja fejét és bemegy a kapun.

Egyszerűen nem tudtam volna a mai napon bemenni és végigülni az órákat vagy szünetre menni és újra látni. Igaz nem ismerem, még a nevét sem tudom de de de még is sírok.

Valahogy felkeltem és rohantam haza. A bicajom nem is érdekelt. Ahogy hazaértem berohantam a konyhába és elkezdtem összetörni a tányérokat és egyre jobban bőgtem. Tudom, hogy ezzel semmit nem oldok meg de a feszültség kimegy belőlem.

Felmegyek a fürdőbe és beállok a tus alá. Érzem ahogy a víz folyik le az arcomon és kezdek lehiggadni. Mire végeztem rendbejöttem.

Felakarom hívni Ann-t a francia barátnőmet de nem találom a tárcámat. Mindenhol keresem de sehol. Te szent ég a sulinál... többenek rá és idegesen felöltözöm és megint rohanok de a tárcám sehol. Már egy lélek sincs a suliba. Szomorúan sétálok haza és érzem, hogy elkezd esni az eső. Felnézek az égre és gyönyörűen süt a nap. Mintha a sugara csiklandoznák a testemet és szúrkálnák lelkemet.