Magam sem értem, hogy miért próbálok kitérni előle.

-Nyissátok ki a 111.oldalon. - dörmöli Smith tanárúr, aki mellesleg a kedvenc tanárom! Törit tanít és nagyon jófej. Vicceket mesél és eljátsza az adott helyzetet.

-Nia - csak ő hív így, ami persze nem baj, mert ezt szeretem - hol jár az eszed? Elhiszem, hogy tavasz van és jönnek a hormokok, de azért a rómaikat csak érdekesebbek. Szép római macák. - s nevet egyet.

-Elnézést csak... - elpirula nyitom a könyvem.

-Akkor kezdjünk bele! Szóval mit is vettünk az előző órán?

Nekem ezzel a mondattal be is fejeződött a törióra. Csak néztem ki az ablakon és a nap sugara az arcomat cirógatták. Mintha a világ megszünt volna. Csak Fran és én. Senki más. MI. Ekkor valami megtöri e szép világomat. Mozog valami a zsebemben. Pillantok ide-oda, látom a Smith észrevette h máshol járok, de nem szól, mert tudja, hogy úgy is tudni fogom.

Nézem a telefonom és : önnek új üzenete érkezett. feladó : 123456789. Nézem de fogalmam sincs, hogy ki leeht az. Kinyitom.

"szia nia! tudom h a niát szereted. nagyon tetszett az ami a folyósón történt. láttam h néztél és igen, én is nézetlek. nem tudom h mi van velem és h miért írok de muszáj. bocsi h zavartalak. és ha gondolod gyere ki. mondd azt h wcre kell menned. én várlak. fran"

Nagyon nagy vigyor kerekedett az arcomom. Miért ne mennék ki. Persze, hogy kimegyek hiszen tudni akarom, hogy mit szeretne.

-Elnézést de ki kell mennem. - nagy szemekkel nézek és szerencsére kiengedett.

Kimentem és megláttam a bejárat elött. Ott állt és mosolygott. Én közeledtem hozzá és éreztem, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. De csak mentem és mentem míg valamiért megáltam. Ő csak nézett tovább. Elindult feélm és egyre gyorsabban jött. Mikor megállt előttem csak néztünk egymás szemébe. Éreztem az illatát és azt hittem, hogy mindjárt letámadom. De nem tehettem meg.