Az az estém igazán jól telt. Csak néztem a papírt és nem tudtam elválni tőle. Szagolgattam, hátha érzem rajta Fran illatát, nézegettem és azon gondolkodtam, hogy ezt ő is fogta és ő írt rá nekem, csak nekem. Nagyon boldog voltam.

Másnap:

Vidáman és frissen ébredtem. Mikor lementem reggelizni anyáék csak csodálkoztak, hogy mosolygom és olyan más voltam. Elvettem egy almát, ami nálam nagyon ritka dolog és ugrálva elhagytam a házat. A suliba vezető úton énekeltem halgan és egész végig fülig érő szájjal tekerem a bringámat. Igazán jó lehetett rámnézni!

Gyönyörű idő volt. Tűzött a nap és a madarak csicseregtek, az emberek színes ruhákba bújtak és mindenkiről sugárzott a pozitív belső hangulat.

A suliba lépve már nem néztek és elfogadtak olyannak amilyen vagyok.

-Szia Nia! - lépett hozzám Zac. Zackal nagyon jóba lettünk. Igaz nincs semmi köztünk de igazán jó barátok vagyunk. Sok lány féltékeny rám, de hát ez van. xxd

-Na milyen volt? - lök oldalba.

-Mi milyen volt?

-Hát a tegnap Frannal.

-Mi??

-Ne tagadd!!! Láttalak a kocsiból.

-Jaaa... Hát ömmm ez hosszú. Nem volt semmi, csak elvesztettem a tárcámat és Fran megtalálta és visszaadta. Ennyi. Hajjj Zac, te mindig rosszra gondolsz.

-Igen pontosan. Te ferdőztél meg ezzel. - s nagyokat nevet és a folyosó lányainak 90% pirul és maga alá csinál.

-Néz ki jön. Csak nem Fran? - kuncog.

Én meg ott próbálom leplezni a feszültségemet és próbálom nem észrevetetni magamat, de nem sikerül.

-Szia Connie! - pillant rám Fran.

-jó reggelt! (=.

-Hogy vagy?? Remélem nem tűnt el semmi a tárcádból.

-Nem, dehogy. Köszönöm még egyszer! De most órára kell mennem.  - azzal intettem és mentem tovább. Nem tudom, hogy mi vezetett, de hátra néztem és láttam, hogy miközbe Fran a barátaival beszél engem néz. Én is nézem miközben megállok az ajtónál. Majd szól egy hang és csukódott az ajtó.