.C.o.N.n.I.e.

-Szóval? Mondjad már! - már nagyon ideges vagyok.

-Ott a neved a papíron. Hogy-hogy nem tudod, hiszen te jelentkeztél, nem??

-Nem jeletkeztem sehová! Zac... Ufff megverem az tuti! - a szüvegemet igazgatom és mikor felnézek látom Frant és egy lányt, aki azt kérdezi tőle, hogy kire szavaz.

-Minek szavazzak? Úgy is az a tyúk fogja megnyerni... Már annyira utálom.

-De nem csak rá lehet szavazni...

-Persze még a többi kurvára.

-Nem hinném, hogy Connie kurva.

-Connie?

-Szia Fran.

-Hello Nia. Te tényleg jelentkeztél? Nem is tudtam...

-Én sem tudtam. Biztosan Zac csinálta, de hogy miért azt nem tudom, de kap az tuti. Na most sietnem kell, mint mindig. Sziasztok.

Megállok az ajtó előtt és látom csupa nagy kék betűkkel a nevemet: CONNIE WENTZ. Alatta Erika Simpson és még pár lány név. Persze Erika neve illatos papírra írva pink tollal, hát mi mással... De az enyém. Megismerem Lisa tollát és Zac írást.

-Na látod, hogy ott a neved? Én csináltam Lisával. Igaz...

-Igen látom, de ezt miért? Miért akarod azt, hogy ne beszéljek veled? Nem tudom, hogy mit tettem neked, hogy ezt csinált. Kértem egy szóval is ilyet? Ne, ne is próbálkozz Zac te se Lisa, mert nem érdekel. Ekkora szényenbe hozni engem, hogy kurva lapra felírni a nevem és kitenni, mintha én jelentkeztem volna. Bíztam bennetek és barátként néztem rátok, eléggé csalódtam bennek. - azzal a lendülettel megfordulok és a kapu felé veszem az irányt. A könnyeimtől már alig látok. Mikor akarom megfogni a kilincset már csorognak a könnyeim és a fekete ceruza kenődik, mint a filmekben. Zac fut hozzám és megfog. Mindketten a földre esünk. Szorosan átölelem és zokogok karjaiba. Zac is csak szorít és ringat. Még nem éreztem ilyet. De nem. Biztosan nem!

-Bocsáss meg Nia! Nem akartunk rosszat csak valahogy segíteni akartunk, hogy te és Fran szóval együtt legyetek. Fran már 3éve mindig megnyeri és azt gondoltuk, hogy neked is nagy esélyed van rá. Ha lepipálod Erikát akkor az egész suli megváltozik, már nem fignak uralkodni a kurvák.

-Nekem bocsáss meg Zac. Nagyon kiborultam de magam sem tudom, hogy miért. - a könnyeim csak folytak. Addig becsöngettek és mindenki a termekben volt kivéve egy takarító. Ő csak bámult ránk.

Nem tudom, hogy mi szállt a fejembe de azt akartam, hogy Zac megcsókoljon. Éreztem a testét, a karjait ahogy átölelt és csak szorított, és szemeiben azt a gyönyörű csillogát ami mindig ott van csak én nem vettem észre. Néztünk egymás szemébe. Zac egyre szorosabban karolt és én is őt. Közeledtünk egymás felé és egyzser csak nem érvek más csak, hogy az ajkai és az ajkaim mint valami bársonyos puhaság egymáshoz érzek. Az idő mintha nem létezett volna. Ott ültünk a folyosó padlóján és csókolóztunk. Csak mi és senki, semmi.

Majd egyszer csak visszatértünk az életbe. Egymásra mosolyogtunk és éreztük, hogy ez mindkettőnknek szívből jött és jó volt érezni a másikat.

Megkérdezzem? Mi van ha rámnéz és a képembe nevet? Nem, biztosan nem. Vagy ha már Erika elhívta? Na akkor nekem tuti, hogy annyi és mehetek valaki mással. Zackal nem mehetek, mert neki ott van Lisa. A többi srác meg...

-Héj szerelmeske! - Erika már megint zaklatni akar.

-Le vagy szarva kurvácska. - hajjj de kimondanám...

-Ma milyen nap is van, csak nem péntek? 2 hét múlva bál. Jaj ma lesz a szavazás. Hmmm nem is tudom lányok, hogy ki fog rám szavzni. Talán senki, vagy inkább minenki? - s nagy kacaj.

-Ohhh hát igen. Szerintem mindenki, de papa kártyájának annyi. - veszem a táskám és kiviharzom.

-Istenem ilyen libát. Aki szép az szép. Igaz csajok? - mondja szokásos beképzelt hangján és a lányok kórusba vissza, mintha azt mondanák " igen is úrnő!".

Mennék ebédelni, de Zac az utamba áll.

-Ma nagyszünetben a nagy társalgóban. Légy ott, de előtte nézd meg az ajtaját. Szia. - rohan tovább.

-Mi van a nagyszünetben? Milyen ajtó? Héj Zac!!! - ordibálok de nem néz hátra.

Megyek kajálda felé és nagyon sokan ezt mondogatják.

-Hajrá Connie rád szavazunk! Tuti lepipálod a picsát. - vagy.

-Hehhh, mert pont te...

Na jó. Elegem van már! Miért beszélgetnek velem és miért ordibálnak ilyen dolgokat?

-Bocsi de miért kiabálnak hozzám ennyien?

-Ezt pont te kérdezed? Mert...

Bocsánat, hogy alig írok, de mostanába nagyon lusta vagyok. A fejembe már minden megvan és a vége is csak le kéne írni. Ma nem írok, mert már késő van és már le kéne feküdnöm, hiszen minden nap olyan álmos vagyok... -.- Na de holnap tuti h fogok írni. 2 részt is. (=

Bocsi olvasóim (igaz nem vagyotk sokan de sebaj)!

Csók néktek.

pápá (=

Csak ott állunk egymással szembe, és nézünk egymás szemébe. Elmosolyodom és próbálok közeledni hozzá. Ő is hozzám. Lábujjhelyre emelkedem és már csal pár centi választja el ajkainkat egymástól. Már csak pár miliméter ésmár érzem ahogy veszi- és fújja ki a levegőt. becsukom a szemem és érzem az ajkait. Vagy csak azt gondolom?

-Nia! - lökdök Zac - héjjj szünet van lányka. Nem akarsz enni valamit?

-Csak álom volt. Miért csak álom? - és ütök bele szegény Zac karjába.

-Milyen álom? - és lehuppan mellém. Én meg elmeséltem, hogy mit álmodtam és szemembe könny gyűlt össze.

-Hajjj Nia... Csak egy kicsit jobban mutasd ki, hogy tetszik neked és ott van az a papírka és hívd fel. Vagy még jobb. Jövő héten lesz a sulibál, mi lenne ha vele mennél? Biztosan igent mondana, ha megkérdeznéd!

-Dehogy jönne el. Ott van neki Erika. - nézek magam elé.

-Nem tetszik neki Erika csak épp azt hiszi az a csaj, hogy bejön neki közbe nem! Tudom, hisz haverok vagyunk. De ebbe most nem tudok segíteni. Neked kell megoldani. Beszélj vele minden képp!!!

-Nem ígérem, de valamit csak fogok kezdeni, ha ő már nem lép. - megölelelm Zacat erre Erika toppan be.

-Még, hogy nem járnak... - vennhangon kiáltja Erika.

-Látom nem túl jó, hogy itt vagyok. Majd órák után a kapunál. Szia. - és elviharzott.

-Ohhh így fél a bátor lovagod? Nem védi meg az ő Júliáját.

-Nem járunk de nem tudom, hogy te ezt miért nem tudod felfogni. Hát persze hiszen nincs hová. A rózsaszín űr tulságosan tele van. És Fran? Együtt mentek a bálba? Persze, hiszen mint egy szerelmes pár. Hajj mint mi a Zacal. - már majdnem szétrobbantok.

-Milyen közönséges vagy.  - s lenézően meglibbenti hosszú fürtjeit.

Én azzal csak ültem és mintha meg sem hallottam volna, egyik fülemen be másikon ki. Minden nap ez van. Áhhh nem kell vele foglalkozni Nia, csak azért csinálja, hogy felhúzzon. Nagyd az ilyen kurvácskákat! Azzal becsöngettek és elhallkult minden és mindenki.

Magam sem értem, hogy miért próbálok kitérni előle.

-Nyissátok ki a 111.oldalon. - dörmöli Smith tanárúr, aki mellesleg a kedvenc tanárom! Törit tanít és nagyon jófej. Vicceket mesél és eljátsza az adott helyzetet.

-Nia - csak ő hív így, ami persze nem baj, mert ezt szeretem - hol jár az eszed? Elhiszem, hogy tavasz van és jönnek a hormokok, de azért a rómaikat csak érdekesebbek. Szép római macák. - s nevet egyet.

-Elnézést csak... - elpirula nyitom a könyvem.

-Akkor kezdjünk bele! Szóval mit is vettünk az előző órán?

Nekem ezzel a mondattal be is fejeződött a törióra. Csak néztem ki az ablakon és a nap sugara az arcomat cirógatták. Mintha a világ megszünt volna. Csak Fran és én. Senki más. MI. Ekkor valami megtöri e szép világomat. Mozog valami a zsebemben. Pillantok ide-oda, látom a Smith észrevette h máshol járok, de nem szól, mert tudja, hogy úgy is tudni fogom.

Nézem a telefonom és : önnek új üzenete érkezett. feladó : 123456789. Nézem de fogalmam sincs, hogy ki leeht az. Kinyitom.

"szia nia! tudom h a niát szereted. nagyon tetszett az ami a folyósón történt. láttam h néztél és igen, én is nézetlek. nem tudom h mi van velem és h miért írok de muszáj. bocsi h zavartalak. és ha gondolod gyere ki. mondd azt h wcre kell menned. én várlak. fran"

Nagyon nagy vigyor kerekedett az arcomom. Miért ne mennék ki. Persze, hogy kimegyek hiszen tudni akarom, hogy mit szeretne.

-Elnézést de ki kell mennem. - nagy szemekkel nézek és szerencsére kiengedett.

Kimentem és megláttam a bejárat elött. Ott állt és mosolygott. Én közeledtem hozzá és éreztem, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. De csak mentem és mentem míg valamiért megáltam. Ő csak nézett tovább. Elindult feélm és egyre gyorsabban jött. Mikor megállt előttem csak néztünk egymás szemébe. Éreztem az illatát és azt hittem, hogy mindjárt letámadom. De nem tehettem meg.

Az az estém igazán jól telt. Csak néztem a papírt és nem tudtam elválni tőle. Szagolgattam, hátha érzem rajta Fran illatát, nézegettem és azon gondolkodtam, hogy ezt ő is fogta és ő írt rá nekem, csak nekem. Nagyon boldog voltam.

Másnap:

Vidáman és frissen ébredtem. Mikor lementem reggelizni anyáék csak csodálkoztak, hogy mosolygom és olyan más voltam. Elvettem egy almát, ami nálam nagyon ritka dolog és ugrálva elhagytam a házat. A suliba vezető úton énekeltem halgan és egész végig fülig érő szájjal tekerem a bringámat. Igazán jó lehetett rámnézni!

Gyönyörű idő volt. Tűzött a nap és a madarak csicseregtek, az emberek színes ruhákba bújtak és mindenkiről sugárzott a pozitív belső hangulat.

A suliba lépve már nem néztek és elfogadtak olyannak amilyen vagyok.

-Szia Nia! - lépett hozzám Zac. Zackal nagyon jóba lettünk. Igaz nincs semmi köztünk de igazán jó barátok vagyunk. Sok lány féltékeny rám, de hát ez van. xxd

-Na milyen volt? - lök oldalba.

-Mi milyen volt?

-Hát a tegnap Frannal.

-Mi??

-Ne tagadd!!! Láttalak a kocsiból.

-Jaaa... Hát ömmm ez hosszú. Nem volt semmi, csak elvesztettem a tárcámat és Fran megtalálta és visszaadta. Ennyi. Hajjj Zac, te mindig rosszra gondolsz.

-Igen pontosan. Te ferdőztél meg ezzel. - s nagyokat nevet és a folyosó lányainak 90% pirul és maga alá csinál.

-Néz ki jön. Csak nem Fran? - kuncog.

Én meg ott próbálom leplezni a feszültségemet és próbálom nem észrevetetni magamat, de nem sikerül.

-Szia Connie! - pillant rám Fran.

-jó reggelt! (=.

-Hogy vagy?? Remélem nem tűnt el semmi a tárcádból.

-Nem, dehogy. Köszönöm még egyszer! De most órára kell mennem.  - azzal intettem és mentem tovább. Nem tudom, hogy mi vezetett, de hátra néztem és láttam, hogy miközbe Fran a barátaival beszél engem néz. Én is nézem miközben megállok az ajtónál. Majd szól egy hang és csukódott az ajtó.

Nem tudom, hogy mi van velem.Valahogy kijött belőlem a sírás és nem tudtam visszatartani.De, hogy miért??Igen, ez igazán jó kérdés.

Az hogy anya terhes.Új suli.Távol a barátoktól.Új hely, itt Torontoban.Minden sokkal másabb mint ott.Anya már mással lesz elfoglalva és néha úgy érzem,hogy el vagyok felejtve.Persze ez nem így van de nem tudom,hogy miért gondolom ezt.

Miközben takarítom össze a Connie-tornádó darabjait megszólal a telefon.

-Hello.Connie Wentz-t keresem - szól bele egy idegen hang.

-Én vagyok Connie.Miben segíthetek??

-Megtaláltam a tárcádat és úgy gondoltam, hogy felhívlak és vissza szerteném adni. - válaszol az idegen.

Felsikítok!

-ÁÁÁ...!!!Köszönöm szépen kedves Idegen!!!Mikor tudnád ide adni? - kérdezem boldogan.

-Akár most is. - válaszolja kicsit huncut hangon.

-Most?Itt vagy az ajtó előtt? - és kinézek az ablakon.

-Hát nem épp az ajtó előtt csak a szembe lévő házba. - s nevet egyet.

-Ohhh... - dobom le a telefont és futok ki az ajtón.

Velünk szembe egy barackszínű nagy ház állt.Fehér ajtaja már nyíilt is. Mikor meglátom, hogy ki az, abban a percben a széles mosoly eltűnt a számról és tágra nyílt szemekkel lógtam a srácon.

*Ezt nem hiszem el! Ő? hogy lehet az hogy még nem láttam? Már itt vagyunk egy pár hete de még soha... Áhhh mekkora beégés. Tutira hülyének néz. Jó a hajam? Elmosódott a sminkem? Nem vagyok izzadt?* ezek  kérdések futnak át az agymon.

-Hello - köszön a srác.

-Szia - mondom s közbe megsólal a belső hangom Leen: héjjj Nie!!! Legyél már határozott és ne mutasd ki ennyire önmagad.

-Igazán köszönöm, hogy értesítettél és visszaadod a tárcámat. - mondot már kicsit visszafogott stílusban.

-Igazán szívesen.Nem vettem el a pénzed, de nyugodtan megnézheted. - s kuncog kicsit.

-Nem is feltételeztem volna, hogy elveszed.De mivel viszonozhatnám a tettedet? - bályosan pillogok rá.

-A mosolyoddal és azzal, hogy nem sírs és nem rúgdosod a kukákat! - nevet egyet és az én szám és mosolyra hangolódik s az arcomom pír lett, mert csöppet szégyeltem amit tettem.

-Majd meglátom mit tehetek érte.Köszönöm még 1x és Szia! - hátatfordítok és akarok menni.

Akarok de megfogja a karomat és és és:

-Fran.Kék papír a pénzednél.Hello. - és kinyitja za ajtót és bemegy.

Én csak ott állok és áhhh nem tudom, hogy mi kéne tennem. De még azt sem, hogy hátat kéne fordítanom és átkellne mennem az úton. Csak állok.

A tegnapi estém eléggé érdekessen alakult. Anya bejelentette, hogy terhes és ráadásul ikrek. Az apám teljesen ki volt borulva és elkezdett mindenkit felhívni, hogy újra apa lesz. Louis és Én csak megermedve álltunk és nem tudtunk hozzászólni. A vacsorát feszült hangulatban töltöttük s ezután mindenki nagyon rendesen akart menni "aludni".

2:13 perckor arra ébredek, hogy sírok. Felülök de nem tudtam, hogy mi történik velem. Talán egy rossz álom, de bárhogy próbálok emlékezni rá nem megy.

Magamtól, korán feltudtam kelni! Olyan büszke voltam magamra. Na de azért nem kell félreérteni a "korán" szót mert az nálam 8:15. Bekaptam valamit és siettem suliba, de magam sem tudom, hogy miért. Felpattantam a bicajomra és olyan gyorsan tekertem, hogy tuti lement a reggeli kalóriája rólam. Igaz nem baj, még több is lemehetne...

Connie Wentz. Párizs 1993.01.08. este 9:20 perc. Kicsi ám annál erősebb csajszi. Barna haj 8 rózsaszín tinccsel. Kék szemek, melyek kitűnnek minden közül. Alacsony vagyis pöttöm és kicsit duci. Önfejű, szégyenlős, jófej, érzékeny, okos lány. De nem stréber és nem csúnya, csak van stílusa amit maga teremtett és ezért másnak érzi magát. Érzi csak?? Nem, nem csak érzi hanem az is. Más. Van egy bátyja Louise, aki totál átlag srác csak totálian nem átlagos külsővel. Anya lakberendező. Apa ügyvéd. Lee a kutyus és Dream a képzeletbeli barát. Szereti a kölünc dolgokat és nem hallgat disco zenét! Szeret gitározni és zongorázni. Van deszkája és eléggé jól csinálja de fél. Nincsenek barátai csak Franciaországban. Ann a legjobb barátnő és nyugalmat nyújtó kis szigete. Greg a perverz de édes srác kit hamar szívébe zárt. Szerelem?? David... de ő David. Jam és szemüveges és édesen igazgatja a haját, mert mindig azt akarja, hogy göndöt legyen de vhogy nem jön össze neki. Connie.

Leteszem a bicajom és azt veszem érsze, hogy ma már nem néznek annyian csak pár gyerek de azokkal nem foglalkozom. Megyek 2 lépést és feltűnik egy srác. Raszta haját épp most fogja össze és közben jókat nevet a barátjaival és és és a barátnőjével... vagyis egy lány aki pont mellete ül és a keze a lábán van. Nézem és közben hallom a csöngőt, de nem tudok mozdulni. Látom. hogy felállnak és mennek a kapu felé. Én még mindig meredve állok. Csak én állok a suli udvarán de nem vesz észre. Lehajtom fejemet és megint az jut eszembe,hogy nekem soha semmi nem jön össze!!! És belerúgok a kukába. Akkorát dörren, hogy hátrafordulnak. Én leülök a földre és elkezdek sírni. A könnyiemtől minden festék elmosódik az arcomon. A srác csak áll a kapuban és néz, de a haverjai mondják neki, hogy menjen már! De ő csak áll és néz. Ránézek és odakiálltom:

-Mit nézel?? Talán nem láttál lányt sírni?? Vagy még nem láttál ilyen borzalmas lényt mint én?? - és elakad a szavam.

A fiú még mindig csak áll ott és lehagytja fejét és bemegy a kapun.

Egyszerűen nem tudtam volna a mai napon bemenni és végigülni az órákat vagy szünetre menni és újra látni. Igaz nem ismerem, még a nevét sem tudom de de de még is sírok.

Valahogy felkeltem és rohantam haza. A bicajom nem is érdekelt. Ahogy hazaértem berohantam a konyhába és elkezdtem összetörni a tányérokat és egyre jobban bőgtem. Tudom, hogy ezzel semmit nem oldok meg de a feszültség kimegy belőlem.

Felmegyek a fürdőbe és beállok a tus alá. Érzem ahogy a víz folyik le az arcomon és kezdek lehiggadni. Mire végeztem rendbejöttem.

Felakarom hívni Ann-t a francia barátnőmet de nem találom a tárcámat. Mindenhol keresem de sehol. Te szent ég a sulinál... többenek rá és idegesen felöltözöm és megint rohanok de a tárcám sehol. Már egy lélek sincs a suliba. Szomorúan sétálok haza és érzem, hogy elkezd esni az eső. Felnézek az égre és gyönyörűen süt a nap. Mintha a sugara csiklandoznák a testemet és szúrkálnák lelkemet.

8:39

-Connie...!!! - rikácsol anya.

-Hagyj már, hisz szombat van és még csak 8:39! - üvöltöm vissza másnapos hangon.

Hajjj a tegnapi buli... Álmodozom és csak az csók jár az eszembe. Még érzem az ajkaimon a srác édes s kicsit piás száját. Miért csókolt meg?? Lehet, hogy észrevette, hogy kedvelem?? Nem az nem lehet!!!

-Már 8:50 van Nie. Első nap nem lenne jó elkésni. - nagy puszit nyom az arcomra és mosolyág rám s gondolja magába "ez az én lányom...hajjj kicsit piás.mi lesz ma...".

Suli előtt.

-Szia anya! Szép napot, majd megyek valamikor.

Ezzel csattan a kocsi ajtaja én meg csak állok és nézem a tömeget. Fülembe kedven számom megy, mely mindig megnyuktat. Megyek a kapu felé és látom, hogy sokan néznek. Utálom ha néznek de most ezer szempár rámszegezősik. "hagyjatok mékén!!!nem vagyok MÁSABB mint ti!!!" - üvöltöm magamban és sajnos nem mondhatom ki.

-Hehh egy újabb különc lény. - megy el mellettem egy lánycsapat és röhögnek.

142-es terem. Mosolyogj légy vidám! - mondom magamban. A tenyerem már totál elázott és érzem,hogy minjárt összeesem. Belépek a terembe és elöször egy gyönyörű lányt látok meg kinek fekete hosszú haja és pisze orra van. Mindenki felé van fordulva és csüngnek szavain. 3lány és 2fiú legelöl beszélgetne valami érthetetlen dologról. Tanár sehol. Becsapon az ajtót de semmi. Mintha nem történt volna semmi. Levegő vagyok, vagy tényleg nem vettek észre. Hárta megyek és leülök egy padba. Nézem a többieket. Egyszer csak nyílik az ajtó és színes ruhájú nő lép be. Nagy szemüvege, magassarkú kék cipője és virágos ruhája van. A haja vörös és egy rózsa van beletűzve. Megáll az ajtóba és körbenéz. Erre mindenki összerezzen és leül a helyére.

-Szép jó reggelt fiatalok! - mondja bársonyos hangom.

-Jó reggelt Miss Jane! - egyszerre mondja az osztály.

Jane...mint a Tarzanban. Hogy leeht egy ilyen nőnek ilyen nem hozzá illő nevet adni. Amint ezen agyalok hallom a nevemet.

-Connie Wentz az új osztálytárs. Mondj magadról valamit.

Csak nézek és nem tudom,hogy mi van vele.

Minden szem megint rábámul és síri csönd fut végig az termen. A terem ami 10perce zsibongott most nyugodt és furcsa.

-Na Connie itt vagy? - gúnyosan nevet miss Jane.

-Itt. - válaszolom kicsit riadtan és felállok.

-Huhúúú nézd a ruháját - monja egy srác és mutat felém.

-Na ne kelljen kihúzni belőled mindent. Mesélj honnan jöttél.

-Connie Wentz vagyok és most költöztünk ide Párizsból. - ezzel számomra befejeződött a mondanivalóm. Vártam a csöngőt de nem szólt. Ezzel leültem és fülig pirultam. Szerencsére mindenki levette a tekintetét rólam csak a gyönyörű lány bámult még mindig és nem "hagyott békén".

Végre meghallom a csöngőt és felpattanok de addig a terem már üres lett. egy kis szellő futott végig és meglibbentette a hajamat. Megyek az ajtó felé és mikor kiakarok menni valaki rámcsukja az ajtót. Leesett a szemüvegem és alig láttam valamit. Kiestel a könyvek a kezemből és minden felfordult. Elkezdtem kiabálni "hogy lehet valaki ilyen bunkó, hogy rámcsukja az ajtót". Ezzel nyílik az ajtó. Felnézek de nem látok semmit mert belesüt a nap a szemembe. Felteszem a szemüvegemet és felállok. Az ismeretlen idegen ott áll előttem és édesen mosolyog rám.

-Elnézést de a haverom totál hülye. Nem vett észre. Zac vagyok.

-Semmi baj csak kicsit felszívtam magam. Connie. Örülök de most mennem kell. - ezzel elviharzom.

Ez a nap igen rosszul telt. Haza fele menet megint csak a kedvenc számom zakatolt a fülembe és mindenféle dolog jár az eszembe. De legfőképp az a lány. Mi is a neve?? Áhhh Erika. S belépek az ajtón, felmegyek a szobámba és leülök az ágyra. Hallom, ahogy beindul a locsoló és hallom ahogy a hazamenő lányok fiúk nevetgélnek és elszomorodom.

Am kb ennyi lenne az első rész. Még kicsit kusza a dolog és nem teljesen érthető de majd kibontakozik és minden rendben lesz.

cuppp (=

Sziasztok!

Ez a blog egy Connie nevű lánykáról fog szólni, ki éppen most éli tini,kicsit sem egyszerű életét. Teli szerelemmes,barátokkal,családi problémákkal és minden olyan dologgal mivel egy 15éves lány "rendelkezik".

Mivel szeretem azokat a könyveket,műveket melyekben izgalmas kusza szálak vannak, ezért belecsembészem az én írásomba is.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy némely részeknek van valóságos alapja!

Próbálok minden nap írni, de nem biztos, hogy sikerülni fog, hiszen ott a suli meg ugye az idő hiánya, de mindent megteszek ami tőlem telik.

Remélem jól fogsz szórakozni és élvezni fogod a művemet.

Ha vannak jó ötleteid akkor azokat szívesen várom! Felvehetsz msn-re is : mogerka@hotmail.com. Vagy ha csak beszélgetni akarsz. Jó emberekkel ismrekedni.

Na puccc-cuppp és légy rossz!!! q=