-Szóval? Mondjad már! - már nagyon ideges vagyok.

-Ott a neved a papíron. Hogy-hogy nem tudod, hiszen te jelentkeztél, nem??

-Nem jeletkeztem sehová! Zac... Ufff megverem az tuti! - a szüvegemet igazgatom és mikor felnézek látom Frant és egy lányt, aki azt kérdezi tőle, hogy kire szavaz.

-Minek szavazzak? Úgy is az a tyúk fogja megnyerni... Már annyira utálom.

-De nem csak rá lehet szavazni...

-Persze még a többi kurvára.

-Nem hinném, hogy Connie kurva.

-Connie?

-Szia Fran.

-Hello Nia. Te tényleg jelentkeztél? Nem is tudtam...

-Én sem tudtam. Biztosan Zac csinálta, de hogy miért azt nem tudom, de kap az tuti. Na most sietnem kell, mint mindig. Sziasztok.

Megállok az ajtó előtt és látom csupa nagy kék betűkkel a nevemet: CONNIE WENTZ. Alatta Erika Simpson és még pár lány név. Persze Erika neve illatos papírra írva pink tollal, hát mi mással... De az enyém. Megismerem Lisa tollát és Zac írást.

-Na látod, hogy ott a neved? Én csináltam Lisával. Igaz...

-Igen látom, de ezt miért? Miért akarod azt, hogy ne beszéljek veled? Nem tudom, hogy mit tettem neked, hogy ezt csinált. Kértem egy szóval is ilyet? Ne, ne is próbálkozz Zac te se Lisa, mert nem érdekel. Ekkora szényenbe hozni engem, hogy kurva lapra felírni a nevem és kitenni, mintha én jelentkeztem volna. Bíztam bennetek és barátként néztem rátok, eléggé csalódtam bennek. - azzal a lendülettel megfordulok és a kapu felé veszem az irányt. A könnyeimtől már alig látok. Mikor akarom megfogni a kilincset már csorognak a könnyeim és a fekete ceruza kenődik, mint a filmekben. Zac fut hozzám és megfog. Mindketten a földre esünk. Szorosan átölelem és zokogok karjaiba. Zac is csak szorít és ringat. Még nem éreztem ilyet. De nem. Biztosan nem!

-Bocsáss meg Nia! Nem akartunk rosszat csak valahogy segíteni akartunk, hogy te és Fran szóval együtt legyetek. Fran már 3éve mindig megnyeri és azt gondoltuk, hogy neked is nagy esélyed van rá. Ha lepipálod Erikát akkor az egész suli megváltozik, már nem fignak uralkodni a kurvák.

-Nekem bocsáss meg Zac. Nagyon kiborultam de magam sem tudom, hogy miért. - a könnyeim csak folytak. Addig becsöngettek és mindenki a termekben volt kivéve egy takarító. Ő csak bámult ránk.

Nem tudom, hogy mi szállt a fejembe de azt akartam, hogy Zac megcsókoljon. Éreztem a testét, a karjait ahogy átölelt és csak szorított, és szemeiben azt a gyönyörű csillogát ami mindig ott van csak én nem vettem észre. Néztünk egymás szemébe. Zac egyre szorosabban karolt és én is őt. Közeledtünk egymás felé és egyzser csak nem érvek más csak, hogy az ajkai és az ajkaim mint valami bársonyos puhaság egymáshoz érzek. Az idő mintha nem létezett volna. Ott ültünk a folyosó padlóján és csókolóztunk. Csak mi és senki, semmi.

Majd egyszer csak visszatértünk az életbe. Egymásra mosolyogtunk és éreztük, hogy ez mindkettőnknek szívből jött és jó volt érezni a másikat.